
Február 24.
Piros–Fehér 11-4.
Piros: Pisti (2), Peti (4), Zoli (4), Anti (1).
Fehér: Árpád, Robi (1), Gabi, G. Zsolti (3).
Tavasz lenget be buszozásunkat Sükösd felé haladva, az idei utolsó téli mérkőzés helyszínére igyekezve. Az utolsó egyben a harmadik téli játéknap volt, tekintve, hogy mindössze ennyiszer sikerült összejönni a keddi focira. Azért jó hír is van, Villányban hóvirágmezők szépelegtek a lankák lábánál, és a borok sem voltak rosszak. Sőt! De ezt csak én élvezhettem a jelenlévők közül, cserében ismét vesztes csapat játékosaként írhatok jegyzőkönyvet.
Ami a mérkőzést illeti, a Fehér gárda Nullhat csatakiáltása önbeteljesítő jóslattá avanzsált, ámbár nem ez volt a szándék. A frissen felfújt labdára utalás mégis elsült. Ám előtte a fehérek több percig brazilos futsal technikát alkalmazva passzolgattak. Ezt a döntő fölényt törte meg Peti sarkalós gólja, aztán még öt másik (0-6). Ekkor ébredeztek a fehérek, így Gabi filléres passzát pár centiről helyeztem az üres kapuba, majd lőttem még alanyi jogon két csodálatos gólt. Közben Robi is betalált, de ezzel nem kerültünk közelebb a pirosakhoz, mert ők még szorgosabban termelték a gólokat. Sajnos, ismét sérülés miatt fújtuk le a jelzettnél korábban a mérkőzést, ezúttal Robi jobb külsője mondta be az unalmast, reméljük, csak rövid időre.
Az Akácban minden rendben volt, maga Gruber Attila futballista, étterem és kocsma tulajdonos, szőlész-borász vette fel a rendelésünket, majd a kiszolgálás is rámaradt. Remekül megoldotta. Szerencsére többen is úgy gondoltuk, hogy egy kör Unicum jót tenne a csapatnak, és ennek megfelelően jártunk el, méltó módon zárva a téli szezont.






